Választás 2010 – Most valóban itt van az idő!

2010. március 01.

Beszélgetés Dr. Suba Lászlóval, Vámospércs alpolgármesterével, a közelgő parlamenti választások apropóján


- Az utóbbi időben új színfolt tűnt föl Vámospércs „politikai palettáján”. Megalakult a KDNP helyi szervezete. Miért pont most?  Miért Ön vállalt ebben szerepet?

Válaszolhatok röviden? Azért, mert ennek is most jött el az ideje. De ha bővebben szeretném elmondani, akkor kicsit távolabbról kell kezdenem a válaszadást.
A kereszténydemokrácia egész Európában ott van a polgári politizálás középpontjában, annak „szellemi forrásvidékét” adja, szilárd világnézeti pillérekre támaszkodva. A II. világháború után kereszténydemokrata elvek alapján rakták le a mai Nyugat-Európa alapjait, beleértve a gazdaságpolitika alapjait is. A történelem bebizonyította, hogy ez így sikeres és jó. Viszont az is igaz, hogy igazán jól nyugaton is csak akkor működött ez a modell, amikor az adott országnak kereszténydemokrata kormánya volt. Példának hoznám erre Németországot. Ehhez az Európához csatlakoztunk mi is az EU tagjaként.
Magyarországon a kereszténydemokrácia elveinek képviselőjeként – az egyetlen történelmi pártként, az egykori Barankovics párt utódaként – ma csak a Kereszténydemokrata Néppárt működik. Önállóan, de egy szoros és stabil szövetségi rendszer részeként, együtt a polgári-konzervatív és nemzeti erők nagy gyűjtőpártjával, a FIDESZ-szel. Ez a szövetség annyira szoros volt az elmúlt években, hogy például az országgyűlésben is frakció-szövetséget alkotott a két párt, és nem volt ez másként az önkormányzati világban sem. És például mindkét párt alapszabálya lehetővé teszi egymás tagjai számára a kettős tagságot. Ezzel a lehetőséggel éltem én is.
Rólam tudni kell, hogy a – számomra fontos – keresztény, konzervatív és polgári értékrend érvényesülésének politikai képviseletét pályám kezdetén nagy rendszerváltó pártunkban, az Antall József vezette MDF-ben láttam. Nagyrészt Miniszterelnök Úr munkásságának és személyiségének hatására kezdtem el a közügyek iránt jobban érdeklődni és azokkal mélyebben foglalkozni. Az MDF története azonban Antall József halálát követően rossz irányba kezdett fordulni – ezt a folyamatot bárki követhette a híradásokban, ezért erről nem szeretnék beszélni. Ennek a történetnek a legutolsó, tragikomikus pillanatait épp napjainkban láthatjuk. Számomra a szakítás az MDF-fel a 90-es évek végén következett be, majd rövid útkereső időszak után, a szerintem az antalli örökséget leghitelesebben képviselő, pártból szövetséggé azokban az időkben formálódó FIDESZ-hez csatlakoztam. Ezidőtájt a Kereszténydemokrata Néppárt – mint az közismert – szintén átment egy mély belső válságon. Végül – mások mellett – Varga Lászlónak és Semjén Zsoltnak köszönhetően a KDNP magára talált, megerősödött és része lett a FIDESZ vezette szövetségi rendszernek. Jellemző, hogy a ma még aktívan politizáló egykori MDF-es párttársaim messze túlnyomó része szintén ennek a szövetségi rendszernek a tagja.
Mai világunk problémáinak talán a legfőbb oka – még a gazdasági problémák egy nagy része is innen eredeztethető – a mély erkölcsi és morális válság, amibe főleg az elmúlt 8 év során kerültünk. Az ebből való kilábalás módjait firtató kérdésekre szerintem a „szellemi forrásvidéken” találhatók a megfelelő válaszok. Ezek legfontosabbika pedig úgy hangzik: Elég volt az eddigi irányból, álljunk meg és forduljunk vissza a zsákutcában. Vissza a kereszténység adta szilárd erkölcsi alapokhoz és onnan induljunk újra, a helyes irányba. Ez a visszafordulás tovább nem halasztható, mert minden szempontból a végső lezüllés közvetlen közelébe értünk.
Nos ezért jött el az ideje Vámospércsen is a helyi KDNP-szervezet megalapításának és ezért vállaltam el annak vezetését. Természetesen – és erre a kettős tagságom az egyik legfőbb garancia – a választókerületi és a helyi FIDESZ szervezettel a legszorosabb együttműködésben dolgozunk, hiszen a céljaink azonosak.

- Beszélne ezekről a célokról? Melyek a legközelebbiek?

Megállítani és visszafordítani az országot a szakadékba vezető úton és elindítani a jó irányba, ami a felemelkedéshez, egy jobb élet felé vezet. Becsülettel elvégezni ebből a munkából mindazt, ami helyben a mi feladatunk. Ezen kívül, amennyire lehetséges, belekapcsolódni a helyi szinten túlmutató feladatok megoldásába is. Egyszóval: dolgozni a változásért. Mert nem tudunk ma olyan területet mondani az országban, ami ne kiáltana változásért. Most valóban itt van az idő, változtatni kell!

- Ön a változások szellemi előkészítésébe is belekapcsolódott ...

Igen, valóban. Bár csak egy egészen picike rész az enyém ebből a hatalmas munkából.

- Mire gondol közelebbről?

Egyrészt arra, hogy Mészáros Lászlónak, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület alelnökének a felkérése alapján társszerző lehettem Weisz Péter barátommal együtt egy tanulmányban, amely a Mészáros László és Szőts Géza szerkesztésében megjelent „Harmadik évezred sorozat” egyik kötetében, az „Új államalapítás” címűben kapott helyet. Olyan szerzők írásainak társaságában, mint például – a teljesség igénye nélkül – Andrásfalvy Bertalan, Bayer Zsolt, Bogár László, Duray Miklós, Fricz Tamás, Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Martonyi János, Stumpf István és Vizi E. Szilveszter. A kötet társszerzőjeként jelen lehettem az „Új államépítés” címmel novemberben megrendezett második kecskeméti konferencián, ahol Orbán Viktor és Mádl Ferenc is elmondta a témára vonatkozó gondolatait. Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy az első kecskeméti konferenciát az első Orbán-kormány megalakulása előtt rendezték meg ...
Másrészt arra gondolok, hogy magam is az egyik szervezője voltam egy olyan konferencia-sorozatnak, ahol pont az előbb említett erkölcsi és morális válságról és az ebből való kiútról tanácskoztunk, politikusok, egyházi vezetők és civil gondolkodók részvételével. A „Van kiút” sorozatról van szó, amelynek Érd, Nyíradony, Nagyvárad és Budapest után, Debrecenben volt a legutóbbi állomása az elmúlt októberben.

-    És a gyakorlatban? Mondana egy-két területet, ahol legfontosabbnak tartja a változást? Mit kellene másként csinálni?

Szinte majdnem mindent. Nem is mernék vállalkozni arra, hogy felsoroljam. Azért mégis megemlítek néhány alapvetően fontos témát.
Véleményem szerint – és tudom, hogy nem vagyok vele egyedül – csak testileg és lelkileg egészséges, szellemileg kiművelt emberekkel lehet eredményeket elérni egy talpra állítandó gazdaságban, ahol van munkahely, vagyis egészségügy, oktatás, gazdaságpolitika és ami ezekhez szervesen kapcsolódik, a szociálpolitika és a közbiztonság. Meg persze az önkormányzatok helyzete, amit mielőbb rendezni kell, mert már alapvető kötelező feladataikat is alig-alig tudják ellátni. És amit mindenképpen meg kell tenni: az elszámoltatás.
Határon túli magyar nemzettestvéreink ügye is megoldásra vár.
De nézzük részletesebben. Az utóbbi években a sorozatos pénzkivonással, értelmetlen és káros rendelkezések tömegével szinte teljesen szétverték az egészségügyet és az oktatást. Az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok tekintélye lerombolva, megbecsülésük a mélyponton. Az egészségügyi intézmények csődközelben, a várólisták egyre nőnek, az orvosok és a nővérek tömegével vállalnak munkát inkább külföldön, vagy elhagyják a pályát. Az oktatási normatívák egyre csökkennek, a tanárok sokszor testi épségükben is veszélyeztetettek – emlékszünk a tanárverések elhíresült eseteire. A színvonal hanyatlik. Az oktatási törvényt csak az utolsó négy évben 36-szor módosították. Ezek a jelenségek mindenki előtt ismertek és akkor ezen szakpolitikai kérdések részleteit még nem is érintettük. Itt feltétlenül rendet kell tenni, helyre kell állítani a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók tekintélyét, erkölcsi és anyagi megbecsülését, meg kell változtatni az értelmetlen, rossz rendelkezéseket.
Tömegével mennek tönkre a kis- és középvállalkozások, a munkanélküliség soha nem látott magasságokban van. Munkahelyeket kell teremteni. Talpra kell állítani a gazdaságot. A legfontosabb az adócsökkentés, mert ez indítja be a gazdasági növekedést. Nem lehet csak állandó megszorításokkal, elvonásokkal, az emberek állandó megsarcolásával operálni, mert ezzel ugyan valamiféle pénzügyi egyensúlyt lehet teremteni, de ebből még gazdasági növekedés nem lesz. Nem szabad elfelejteni, hogy nem az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság van az emberért. A multik helyett a magyar vállalkozásokat, elsősorban a kis-és középvállalkozásokat kell támogatni, kedvezményekben részesíteni, mert ugyan szükségünk van a külföldi tőkére, de a magyar gazdaságnak, magyar lábakon kell állnia. Védeni kell a magyar termékeket. Meg kell védeni a magyar földet és vízvagyont, a megmaradt állami erdőket.
Nagy hiba volt, hogy a segélyek és a minimálbér szintje „összecsúszott”. Ezt meg kell szüntetni. Olyan szolidáris szociálpolitikát kell folytatni, ami nem csak ad, de el is vár valamit. Segíteni kell a lakhatás megőrzését, hatékony, és kellő ideig védelmet nyújtó családi csődvédelemre van szükség. Helyre kell állítani az otthonteremtési rendszert és be kell vezetni a családi típusú adózást. Hatékony, és a cigányság felzárkóztatását valóban segítő programokat kell kidolgozni és itt ismét nagyon fontos szerepe van az oktatásnak és a munkahelyteremtésnek.
Itt elérkeztünk a közbiztonság kérdéséhez. Rendet kell teremteni ezen a téren is. A törvényeknek mindenkire egyformán érvényesnek kell lenni, azokat mindenkinek egyformán be kell tartania és mindenkivel egyformán be kell tartatni azokat – persze nem csak az utcákon, hanem az élet minden más területén is. Ehhez viszont semmi szükség mindenféle új félkatonai szervezetekre. A rendőrséget kell megerősíteni számbelileg és anyagilag.
Az egyik legfontosabb teendő, amihez mielőbb hozzá kell kezdeni az az elszámoltatás. Van botrány, korrupciós ügy és lopás bőven, van hová nyúlni. Hangsúlyozom azonban, hogy a jogállamiság keretein belül, az érvényes jogszabályok alapján történő elszámoltatásról van szó, nem leszámolásról.
Végül egy fontos kérdésről. Vannak tisztességes, radikálisan nemzeti érzelmű, jószándékú, de talán túlságosan türelmetlen emberek, akiknek a türelmetlenségét igyekeznek kihasználni, megérthető radikalizmusukra rátelepülni akaró, felelőtlenül vagdalkozó, hangoskodó és ígérgető szélsőséges elemek. Senki ne üljön fel ezeknek. Ne feledjük, hogyha ég a ház, a tűzoltókat kell hívni, nem azt, aki a leghangosabban kiabálja, hogy tűz van.
A változásokat csak a FIDESZ-KDNP tudja beindítani és véghezvinni, mert olyan mértékű felhatalmazást, ami ehhez kell, másnak nincs valós esélye megkapni a választóktól. A másra leadott szavazat ebből a szempontból elveszett és értelmetlen.
Ezért nagyon fontos, hogy aki változtatni szeretne, mind egy szálig jöjjön el a szavazófülkékbe április 11-én és mindkét szavazatával támogassa a FIDESZ-KDNP pártszövetséget. Mert: Itt az idő!